Az angol történelem tele van olyan eseményekkel, amik feldolgozásért kiáltanak – gondolta magában William Shakespeare, majd kikért egy pint italt és folytatta a királydrámái megírását. Shakespeare műveit a mai napig előszeretettel adaptálják a színházak, s néha-néha filmes feldolgozást is kapnak. Ennek az eredménye az V. Henrik (The King) című film is, aminek az alapja az azonos című dráma, illetve a IV. Henrik drámák első és második része. Az egyvelegbe került még némi történelem, illetve a histórikus események újragondolása is nagy szerepet kapott. Bármennyire is kaotikusan hangzik ez a kavalkád, a végeredmény egy meglepően jó film lett.

Az autóversenyzés történetének egyik legnagyobb rivalizálása zajlott le a '60-as években a Ford és a Ferrari között, aminek a kicsúcsosodása az 1966-os Le Mans-i 24 órás autóverseny volt. Ez a rivalizálás már több könyvet és dokumentumfilmet is ihletett, 2019-ben pedig eljött annak az ideje, hogy Hollywood is felkarolja ezt a történetet. Az amerikaiak természetesen a saját szemszögükből mutatták be az eseményeket, de ennek ellenére is érdemes beszélni Az aszfalt királyai című alkotásról.

Eddie Murphy a '80-as–'90-es évek ünnepelt filmcsillaga volt. Az akciófilmek mellett a vígjátékokban is sokszor megcsillogtatta a humorérzékét. Az ezredforduló után megtört a pályafutása, egyre több kétes minőségű mozihoz adta a nevét. Végül egy időre teljesen eltűnt a vászonról. Úgy tűnik, hogy most visszatért, és olyan színészi erényeket csillogtat, amiket tőle nem szokott meg az átlag filmrajongó.

Quentin Tarantino kilencedik moziját óriási várakozás előzte meg. Ez egyrészt amiatt volt, mert azt nyilatkozta korábban, hogy 10 filmnél megáll, s nem csinál utána többet. Másrészt ez egy Tarantino-mozi, akik szeretik a rendező munkásságát, azoknak mindig ünnep, ha egy ilyen érkezik. Harmadrészt pedig olyan színészi gárdával dolgozott, ami filmtörténeti távlatokban is jelentős. Az már csak hab volt a tortán, amikor kiderült, hogy a Manson-család által elkövetett gyilkosságok is szerepet kapnak a Volt egyszer egy… Hollywood-ban.

A szépirodalom és a labdarúgás között meglepően erős a kapocs. Az írók általában nem csak alkotóként töltenek/töltöttek be nagy szerepet a társadalomban, hanem véleményformálóként is. Nem csoda, hogy a magyar irodalom nagy alakjai közül többen is markáns véleménnyel rendelkeztek a sportról, s legfőbbképp a labdarúgásról. Róluk szól Csillag Péter könyve, az Ady stoplisban.