Nagy sikerrel indult az RTL Klub első teljes mértékben saját fejlesztésű heti sorozata, ami a béranyaságot állítja középpontba. A komoly téma ellenére jól keveredik az orvosi-bűnügyi vonal a drámával és a megfelelő mennyiségű humorral.

Agárdi László Lehel és Kardos Laura cikke

A sorozat kiindulópontja, hogy dr. Széphelyi Zoltán (Adorjáni Bálint) korábban 20 nőn kísérletezett: úgy gondolta, az általa kifejlesztett hormonkoktél segítségével mindannyian teherbe tudnak majd esni. Azzal viszont nem számolt, hogy ennek súlyos mellékhatása is lehet, azzal pedig pláne nem, hogy a malőr többek között a gyönyörű Katával (Tenki Réka), a kormányközeli építési vállalkozó, Ludmann Zsolt (Nagy Zsolt) feleségével esik majd meg. A következmény az, hogy Katának nem lehet gyereke, ami nyilván nem tetszik a rosszfiú Zsoltnak, ezért elmegy, és megveri a dokit, mondván, „ez egy szabad ország, azt verek, akit akarok”. Később dr. Széphelyi felkeresi a támadóját, és a béranyaságot ajánlja a párnak; noha három évet kaphat ezért, még mindig kevésbé tűnik kockázatosnak, mint Ludmann bosszúja. 

Mindeközben fut egy másik szál is, ami arról az anyáról (Sztarenki Dóra) szól, aki próbál küzdeni a gyereke láthatásáért, és ezért még arra is hajlandó, hogy összevesszen a saját anyjával, és az ózdi telepről felköltözzön a fővárosba. A harmadik szál pedig a nőgyógyász Zoltán és jogász felesége, Berta (Borbély Alexandra) házasságát mutatja be – eddig nem túl alaposan, de az már most érezhető, hogy tíz epizódon keresztül nem lesz idilli a kapcsolatuk. Ők inkább külön utakon járnak, de ez Zoltán ügyeskedései és Berta egyéni drámája miatt érthető is.

Mindenki harcol valamiért: Zoltán az életéért, Berta a családjáért, Anna a lányáért, Ludmannék pedig a trónörökösért.

A Mellékhatás jóval több annál, mint aminek elsőre tűnik: számos (im)morális problémát vet fel, társadalmi különbségekkel foglalkozik, és az anyaság szinte minden formáját megjeleníti.

Azokról szól:

• akik nagyon szeretnének gyerekeket, de nem lehet nekik, 
• akik bérbe adják a testüket a pénzért, hogy másoknak is lehessen gyereke, 
• akiknek nincs még gyereke, de tartanak tőle, hogy milyen lesz, ha lesz,
• akiknek nincs gyereke és talán soha nem is akarnak,
• és akik nem szerettek volna gyereket, de utólag örülnek neki, hogy így alakult.

A hangsúly a – hazánkban és a világ legtöbb országában tiltott – béranyaságon mint humán reprodukciós eljáráson van; eköré épül főként a cselekmény. 

A főszerepben a fiatal, sikeres és ambiciózus orvost láthatjuk. Ő az, aki hibázik, de csak jót akart, és azt vallja, hogy muszáj új módszereket is kipróbálni. Ő az, aki a koktéljával nőket tett meddővé, és ő az, akit emiatt – pontosabban Kata miatt – Ludmann Zsolt meg akar bosszulni, amennyiben nem segít rajtuk valahogyan mégis. Ő tehát az, akit nagyon kellene sajnálnunk – de az az igazság, hogy nem tudunk. Haragszunk rá, amiért mindenki tudta nélkül nekiállt emberkísérleteket végezni, az alanyokat pedig be sem avatta megfelelően a lehetséges mellékhatásokba. Mindezek tetejébe a hormonkoktél beadása után vissza sem hívta kontrollra a pácienseit. (Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a tudomány fejlődése érdekében új dolgokat kell kipróbálni, akkor egészen nevetségessé válik, hogy nem győződött meg a kísérletei hatásairól.) Ráadásul a feleségével sem őszinte, sőt, még Adorjáni Bálint színészi játéka is erőltetettnek, mesterkéltnek hat.

Hiába kapta dr. Széphelyi Zoltán a „pozitív hős, aki hibát vétett” szerepet, mégis inkább a negatív hőssel, Ludmann Zsolttal tudunk azonosulni. Hiába hirtelen haragú, erőszakos és önfejű, hiába vet be bármilyen – jellemzően törvénytelen – eszközt a céljai elérése érdekében, nagyon hamar ő lesz az, akivel szimpatizálni kezdünk. Neki voltaképpen az egyetlen bűne az, hogy mindenáron szeretne gyereket. Ja, hogy nem megfelelő módszerekkel próbálja ezt elérni? Ez igaz. De őszintén: ki ne tenne meg bármit azért, hogy gyereke lehessen? Na ugye. Hiába, ebben a sorozatban a rosszfiú nem amolyan igazi rosszfiú – egyszerűen nem tudjuk nem szeretni. Még annak ellenére sem, hogy felmerülhet bennünk, hogy mindezt a feleségéért teszi vajon, vagy csak azért, hogy legyen egy trónörökös a családban, akire a bizniszt hagyhatja? Nagy Zsoltnak nagyon jól áll ez a szerep, mintha zsigerből jönne neki, és a második epizódra be is érett a karaktere.

Felesége, Kata eddig meglepően kevés szerepet kapott az első négy részben, de ahol feltűnt, ott limitált játékidő alatt is uralta a képernyőt. Nagyon természetesnek tűnik, hogy fáj neki az, hogy nem lehet gyereke, és ezt gondolkodás nélkül elhisszük neki. Vele kellene, hogy a leginkább együtt tudjunk érezni, persze csak Anna mellett, akitől meg épp eltiltotta az apja a lányát. Katával sikerül, Annával valahogyan nem. Talán a túlságosan zűrös személyisége és életvitele az, ami taszít minket, de az biztos, hogy nagyon nyers, szókimondó és ellenszenves. Ő az, aki által a „magyar valóság” belekerül a Mellékhatásba, nagyobb mélységet adva neki, mintha csak egy sokadik orvosi-bűnügyi sorozat lenne. Van egy bizonyos irány, ami felé elmozdulhat a karaktere, ám ha mégsem errefelé fog tartani a sorozat cselekménye, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon mi lesz a szerepe?

Nem biztos, hogy a sorozatnak lesz erre válasza, de ha igen, akkor elképzelhető, hogy Berta hozza el nekünk. Ő képezi az átmenetet Kata és Anna drámái között, sőt, valamilyen szinten ötvözi is azokat. Katához hasonlóan ő is szeretne gyereket, de még csak éppen elkezdtek erre rágyúrni a dokival. A rokonaival zűrös a helyzete: az apja Zoltán főnöke a klinikán, így a férj hormonkoktélos ügye nemcsak a házasságukban keltett feszültséget, hanem az egész családban. Eközben kiderül, hogy a nővérével egyáltalán nem tartja a kapcsolatot; nővére lánya pedig megjelenik Berta életében és segítséget kér. A kör itt zárul be, ugyanis ez a lány Anna. Berta sincs irigylésre méltó helyzetben, az ő élete is változatos irányokat vehet a folytatásban. A Mellékhatás  az ő drámája is lehet, nemcsak a másik két nőé.

Berta egyetlen hibája, hogy valamiért ellenszenvesnek tűnik, de így sem tudunk azért szurkolni, hogy ne legyen gyereke. A férje már más tészta, ahogyan a másik kapcsolatban Ludmann Zsolt is. Nézőként nem biztos, hogy tudunk azért szorítani, hogy a sorozat végén valaki olyan álljon ott velünk szemben a képernyőn, akiről egyébként azt gondolnánk, hogy annak az embernek nem való gyerek. Egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy ki milyen jogon mondja meg, hogy kinek legyen gyereke és kinek ne. Gondoljunk bele a következőbe: 

Ha így tesszük fel a kérdést, akkor nyilvánvalóan egy mereven felmutatott középső ujj a válasz. De ha nem általánosítva kérdezzük, hanem úgy, hogy szeretnénk-e, hogy valaki olyannak gyereke legyen, aki évek óta erre vágyik, akkor már sokkal nehezebb ezt megítélni. Egyfelől felmerülhet bennünk, hogy szeretnénk-e, ha egy tisztességtelen embernek gyereke lenne? Nem azt gondoljuk, hogy olyan embert nevel belőle, aki a nyomdokaiba lép, aki ugyanolyan kétes megítélésű lesz, mint ő maga? Gondolhatjuk ezt, de mondhatjuk azt is, hogy ne ítélkezzünk egy olyan emberről, aki még meg sem született. Adjuk meg neki az esélyt arra, hogy megmutassa, tisztességes állampolgár is lehet belőle. És akkor Ludmann Katáról még egy szót nem ejtettünk ebben az elgondolásban, a gyerek személyiségének a formálásában ő is tevékenyen részt fog venni, sőt, ő lesz az, aki elsődlegesen nevelni fogja őt.

Gondolkodhatunk úgy is, hogy eleve nem külön-külön kezeljük a Ludmann házaspárt, hanem együtt. Kata esetében pedig nem tudunk semmi olyat felhozni, amiért azt akarnánk, hogy ne legyen gyereke. Ha másért nem is, miatta tényleg tudunk abban reménykedni, hogy a sorozat végére ott álljon Zsolt egy csecsemővel a karjában. Ugyanez az elgondolás mentheti meg nálunk Széphelyit is. Az ő esetében is feltehetjük a kérdést, hogy akarjuk-e, hogy annak a dokinak gyereke legyen, aki miatt sok nőnek sosem lehet sajátja? Ha Bertával párban kezeljük őt, akkor neki is meg kell adni az esélyt, mint Zsoltnak. Tulajdonképpen Annánál is hasonló kérdések merülnek fel, csak az ő esete azért speciális, mert neki már van egy gyereke, illetve az apát nem ismerjük. Kívánjuk, hogy visszakapja a gyerekét? Elhisszük róla, hogy tud gondoskodni a lányáról, és megfelelő körülményeket biztosítani neki? Vagy mi a fontosabb: a valamivel jobb körülmények, vagy az, hogy az anyjával legyen? Izgalmas kérdések ezek, és remélhetőleg néhányra választ is kapunk a következő részekben.

A sorozatban egyik karakter sem teljes mértékben szimpatikus, sőt, mindegyik valahol inkább ellenszenves, de ez inkább pozitív, hiszen nem akarja idealizálni őket. Egyelőre nagyon felszínesek, körülbelül két tulajdonságban jellemezni is lehet mindegyiket, ugyanakkor ennek mindössze annyi az oka, hogy a cselekményen van a fókusz. Ez némiképp szokatlan, mivel egy ilyen komoly téma esetén arra számít az ember, hogy a karakterek érzései kapják a legnagyobb hangsúlyt. Úgy, mint például Katáé, aki a szereplők közül a legnagyobb tragédiát kénytelen elszenvedni. Történetépítés szempontjából ezért célszerű lett volna az első két részben neki nagyobb jelenlétet adni, és fokozatosan áttérni a másik két szálra. Viszont ha belegondolunk abba, hogy az RTL Klub szombat esti főműsoridőben tűzte műsorra a Mellékhatást, már nem is csodálkozunk annyira azon, hogy cselekményfókuszú. A csatorna és egyben az esti idősáv célja a szórakoztatás, ezért megfelelően feszült, figyelmet fenntartó és izgalmas cselekmény hiányában a sorozat nagy bukás lenne. Ez egy olyan kompromisszum, ami segíthet több nézőhöz eljuttatni a széria mondanivalóját. 

Az RTL első teljes egészében saját fejlesztésű sorozatát Kovács Dániel Richárd (Válótársak, A Tanár) rendezte, vezető forgatókönyvírója Gasztonyi Kálmán (Zsolt és Kriszta, Képmás, Betonzaj, Ostrom, Válótársak), vezető operatőre pedig Gosztola Schenker Ábris (Kincsem, A Tanár) volt. A sikert pedig a showrunner, Herman Péter garantálja, aki nevéhez az RTL Klub saját gyártású műsorainak túlnyomó része fűződik (Éjjel-nappal Budapest, Survivor, X-Faktor, Vacsoracsata). Ez a gárda jól ráérzett arra, hogyan keverje ízlésesen a műfajokat, hogyan maradjon szórakoztató a komoly téma ellenére, ugyanakkor hogyan hasson a nézők szívére. 

A Mellékhatás ígéretesnek tűnik, és eddig nagyon jó kritikákat kapott. A nézettségre sem lehet panasza az RTL-nek, sőt, hiszen nemcsak a tv-ben, online is sokan nézték meg a sorozat eddigi epizódjait. Elképzelhető, hogy ezeken a számokon most a karantén is segít, és jóval több embert képesek a képernyő elé vonzani egy nem nézőbarát témával, mint máskor.

Képek forrása: IMDb