A napokban boldog-boldogtalan az új Star Wars filmmel foglalkozik, úgyhogy a mozizás utáni ködös kedélyállapotom hatására én is ezt teszem. Az előző rész vége óta gondolkodtam azon, hogy milyen befejezései lehetnének a trilógiának, illetve a trilógia-trilógiának, és – nem meglepő módon – arra jutottam, hogy csak akkor lehet igazán epikus a lezárás, ha a sötét oldal győz. Ebben az esetben is sok lenne az elégedetlenkedő, de legalább a Disney-szemüvegen keresztül nézve váratlan lenne a vége. Nincs új a nap alatt, mivel nem így történt.
Figyelmeztetés: a cikk spoilereket és egyéb autóalkatrészeket tartalmaz a Skywalker kora című filmből.
Mit várt mindenki a Skywalker korától? Nem többet, csak annyit, hogy hozza helyre az előző (két) rész baklövéseit. Legyen izgalmas, epikus, tisztelettudó és zárja le a Skywalker-mizériát. Ha lehet kérni, akkor legyen ez minden idők legjobb filmje, aminek nem lehet kiszámítani a befejezését, de mégis mindenki el tudja fogadni azt, sőt, többé-kevésbé még boldog is vele. És ezek csak a legfőbb elvárások, az olyanokról még szót sem ejtettem, hogy az új szereplők útjait úgy egyengesse el, hogy az szintén kifogásolhatatlan legyen, majd magyarázza meg azt az előzetesben ledobott bombát, hogy Palpatine visszatért. Lehetetlen küldetés. Ha ezeknek a fele teljesült volna, akkor boldogok lehetnénk. Mindenki döntse el maga, hogy mennyire az.
Anno Az ébredő Erő túlságosan a nosztalgiára épített, de megágyazott számos olyan történetszálnak, amiket a folytatásokban ki lehetett volna fejteni, illetve a 9. rész végére elvarrni. Az új szereplők a maguk nemében érdekesek voltak, lehetett értük izgulni, miközben visszatértek ahhoz a „hagyományhoz”, hogy a trilógiát indító epizódban megölnek egy nem túl fiatal, de azért fontos szereplőt. Nem volt teljesen váratlan, hogy Obi-Wan és Qui-Gon után Han Solo lépett ebbe a szerepkörbe, de az a jelenet, amikor ez megtörtént, ismét előjött a régi Star Wars filmekre oly jellemző „hűha-érzés”. Ez az az érzés, amit akkor él át a néző, amikor valami olyasmi történik a vásznon, amibe beleborzong és azt gondolja, hogy az ilyen pillanatok miatt érdemes moziba járni.
A filmtörténelem egyik legnagyobb hűha-érzését adta millióknak a Star Wars, amikor Darth Vader kimondta, hogy ő Luke apja. Az ilyet szinte lehetetlen megismételni, ugyanakkor lehet arra törekedni, hogy egy másik pillanat megközelítse ezt az élményt. Az utolsó Jedik teljesen más irányba indult el, mint az előző rész, és ezzel káoszt teremtett. Sok rajongót eltaszított a trilógiától, mert azt bizonyította, hogy tényleg nincsen valódi ötletük a folytatásokhoz a készítőknek, s csak a dollármilliók lebegnek a szemeik előtt. Ezt egyszer meg lehetett csinálni, de kétszer nagyon nehéz lenyelni ugyanazt a békát, így Az ébredő Erő védelmezői is nagyrészt a széria ellen fordultak. Egy valamit viszont nem lehet elvenni Rian Johnson alkotásától: ez hozta el a Star Wars filmek tán második legnagyobb hűha-érzését a Holdo-manőverrel. (Szubjektív vélemény, hogy az SW-filmeken belül ennyire erős lenne ez a jelenet, de ha nem második, akkor is nagyon hatásos volt.)
Az előző két rész hibái miatt valami igazán nagyott kellett dobnia a befejezésnek ahhoz, hogy visszacsalogassák még egyszer a nézőket. Palpatine feltámasztása pont egy ilyen volt, bár inkább tűnt Hail Mary-nek, mint megtervezett lépésnek. Ez a húzás nagyon jól is elsülhetett volna, ugyanakkor sokkal nagyobbat szólhatott volna a visszatérés, ha a korábbi baklövések miatt nem kell ezt elárulni már az előzetesben. Így sem lehetett tudni, hogy végül mekkora szerepet kap, illetve milyen formában tér vissza, de az biztos, hogy álleejtős pillanat lett volna az, amikor megjelenik a vásznon. Nem az az igazán szomorú, hogy ellőttek egy potenciális lehetőséget arra, hogy megteremtsék a hűha-érzést ebben a filmben, hanem az, hogy végül ennek a közelében sem jártak. Nem történt semmi olyan, amitől – pozitív értelemben – eldobhattam volna az agyam, csak megtörtént mindaz, aminek meg kellett történnie.
A lehetőség adott volt. Palpatine nemcsak visszatért, de az is kiderült, hogy ő Rey nagyapja. Erre utaló jelek voltak már a 7. részben is, de ez úgy is erős húzás lehetett volna, hogy ezzel szintén az első trilógiát koppintották volna. Végül megint lenyomták ugyanazokat a kötelező köröket, mint az előző két részben, és még a „várt” átállítósdi is megtörtént. Volt azonban egy pont, ahol úgy lehetett volna lezárni a trilógiát és a 9 részes Skywalker-mizériát is, hogy az egyszerre lett volna váratlan és epikus. Kevéssel a vége előtt úgy tűnt, hogy Palpatine győz, miközben Rey és Ren kiszipolyozva fekszik. Itt a papus erősebbnek tűnt, mint valaha, és ha itt bevégzi a tervét, akkor megvalósulhatott volna az egyetlen olyan lezárás, ami valóban bátor lett volna: a sötét oldal győz. A Disney ehhez természetesen töketlen volt, s két perc alatt elvágta ennek a lehetőségét.
Ha ez lett volna a vége, akkor könnyebben szemet lehetne hunyni a film többi hibája felett: a párbeszédek silányak, a cselekmény egy nagy klisé, míg a rohamosztagosok – akik már repülni is tudnak – továbbra is úgy hullanak, mint a legyek. A Rey-Palpatine kapcsolatra sem kapunk magyarázatot. Nem tudom, hogy ez így volt rosszabb, vagy úgy, ha elejtették volna a klónozás vagy a midiklorián fogalmat, de így elkerülhetetlenül felmerülnek a kérdések. Hogyan? Miért? Minek? Egy befejező résznek válaszokat kellene adnia, nem újabb kérdéseket feltennie. És itt jutunk el a legnagyobb félelmemhez: A Skywalker kora nem egy trilógiát lezáró epizód volt. Azt vártuk, hogy a Skywalker-család végre a múltba merüljön, ehelyett a Solo-család ment a kukába, miközben a film meghagyta a lehetőséget arra, hogy a Skywalker-történet folytatódjon. Az előzetes egyik meghatározó mondata is aggodalomra ad okot:
Senki sem tűnik el igazán.
Ha Palpatine egyszer már visszatért, akkor miért ne tehetné meg újra pár év múlva? Először is azt lehetett hinni, hogy neki vége, akkor most miért dőlnénk be ennek ismét? És azt miért kellene elhinni, hogy Rey végleg elkötelezte magát a „világos” oldalon? J. J. Abrams megerősítette, hogy Finn a film során többször is azt próbálja meg elmondani neki, hogy ő is erőérzékeny. Ha ez így van, akkor miért ne gondolhatnánk azt, hogy a következő részben Rey egy sith lesz és Finn próbálja meg legyőzni őt? Ilyen hülyeség bárkinek eszébe juthat, és még örülhetünk, ha Hollywoodban nem valami még nagyobb marhaságot eszelnek ki legközelebb. A Disney nem volt képes végleg lezárni azt az egy szálat a Star Wars univerzumában, amit le kellett volna. Csak azt a fránya Skywalker-szálat kellett volna elvarrni, utána pedig annyi más filmet csinálhattak volna az SW égisze alatt, amennyit nem szégyellnek. De nem, ők nem tudták elengedni ezt a pénzeszsákot, nem tudtak másikat kinyitni ehelyett.
Képek forrása: IMDb
