A szépirodalom és a labdarúgás között meglepően erős a kapocs. Az írók általában nem csak alkotóként töltenek/töltöttek be nagy szerepet a társadalomban, hanem véleményformálóként is. Nem csoda, hogy a magyar irodalom nagy alakjai közül többen is markáns véleménnyel rendelkeztek a sportról, s legfőbbképp a labdarúgásról. Róluk szól Csillag Péter könyve, az Ady stoplisban.
Kit érdekelhet egy olyan könyv, ami arról szól, hogy a 20. század neves írói hogyan nyilvánultak meg a sport jelenségéről, s elsősorban a labdarúgásról? Gyakori – közel sem biztos, hogy helyes – vélekedés, hogy a sportszerető és az irodalmat kedvelő emberek két olyan halmazt alkotnak, amiknek a metszéspontja marginális. (Éljenek a sztereotípiák.) Az Ady stoplisban egy olyan irodalomtörténeti válogatás, ami egyszerre próbálja meg kielégíteni mindkét tábor igényét, és ezt a vállalását sikeresen megvalósítja.
A kötetet 25 író műveiből, cikkeiből, nyilatkozataiból állította össze Csillag Péter. A címben is szereplő Ady Endre mellett szerepel a könyvben József Attila, Móricz Zsigmond, Radnóti Miklós, Örkény István és Márai Sándor is, vagyis tényleg a magyar irodalom legnagyobb alakjai. Egy-egy íróval 7-10 oldalon keresztül foglalkozik a szerző, amibe a releváns életrajzi elemek mellett belefér az egyén gondolkodásmódjának az ismertetése a sportról, s gyakran az életről is. A bemutatások idézetekkel gazdagon tűzdeltek, rendszerint egy-két verssel zárulnak.
Az Ady stoplisban sporttörténeti visszatekintésként is jelentős. Rávilágít arra, hogy a kulturális elit, illetve a társadalmi sokaság hogyan viszonyult a labdarúgáshoz a hőskorban. Olyan, mai is aktuális kérdések is felmerültek 50-100 évvel ezelőtt, mint a versenysport és az egészséges életmód között húzódó ellentétek vagy a labdarúgás elüzletesedése. A versenysport és a sportolók társadalmi megítélésének a kérdése sem újkeletű dolog. Fontos megjegyezni, hogy ezek nem csak lokális, de globális problémák is, ugyanakkor az kétségbeejtő, hogy ennyi idő alatt sem született megoldás.
Az írók megosztottsága is ugyanúgy megfigyelhető ezeknél a kérdéseknél, ahogyan az más embereknél szokás. Juhász Gyula például bérletes szurkoló volt, ahogyan Radnóti Miklóshoz sem lehetett hozzászólni, ha közvetítés ment a rádióban. Pilinszky János társadalmi összefüggéseket fedezett fel a labdarúgás és az irodalom között („mezőnyben jobbak vagyunk, csak éppen gólt nem tudunk rúgni”), míg Márai a játékoseladásokat a rabszolgakereskedelemhez hasonlította. Erre mondják, hogy nincs új a nap alatt.
A könyv – ahogyan a kritikusok szeretik írni – nagyon „olvasmányos”. Érdekes szemelvényeket közöl a magyar irodalom nagyjainak az életéből, miközben végig tartja magát ahhoz a célhoz, hogy csak a sporttal kapcsolatos megnyilvánulásokat ismertesse. Éppen ezért lehetséges, hogy röpke 250 oldal az egész kötet, mert nem hajszolta sem a szerző, sem a kiadó, hogy elérje a valamiért mágikusnak számító 300 számozott oldalt. Másik kérdés, hogy szívesen olvasnék további irodalmárok labdarúgáshoz fűződő viszonyáról is.
Ez tipikusan egy olyan könyv, amit bármikor le lehet venni a polcról, kinyitni egy tetszőleges oldalon, s lehet olvasni. Akkor is kézenfekvő választás lehet, ha valakire rátör az az érzés, hogy olvasna pár gondolatot például Karinthy Frigyestől, Ottlik Gézától, vagy a másik 23 választható szerzőtől. Írom ezt az interneten, miközben szinte bárkitől bármit el lehet érni online, de kézzel fogható könyvből más élmény olvasni, az viszont keveseknek adatik meg, hogy az összes neves magyar írótól legyen legalább egy kötet otthon.
Ha valamihez hasonlítani szeretném ezt a könyvet, akkor akarva-akaratlanul is Gazdag József Egy futballfüggő naplójából című kötete jut eszembe. Ez nem véletlen, mivel Csillag Péter többször is hivatkozik arra a kötetre, illetve külön Gazdag József más írásaira is. Az olvasás élménye is hasonló volt számomra, annak ellenére is, hogy az Egy futballfüggő naplójából egy személyes hangvételű összeállítás, míg az Ady stoplisban egy sport- és irodalomtörténeti kutatómunka közérthető és szórakoztató közlése.
A könyv a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben. A cikkben szereplő kép forrása a kiadó oldala.
